Az idomítás mindennek az alapja.

Hiába az ember a díjugratás felé kacsintgat vagy éppenséggel ebben a szakágban is versenyzik, nem lehet amellett elmenni, hogy az ugrólovasoknak is szüksége van megfelelő idomító munkában szerzett alapokra.

A szakágak nem elhatárolhatóak egymástól élesen, hiszen az ugrólovasaknak is szüksége van a hétköznapokban idomításra. A díjlovasok is ugyanúgy beleveszik a rudakat és cavalletiket a napi edzéseikbe.

Ha az ember ismeri az idomítási skálának az elemeit (ütemesség, elengedetség, támaszkodás, lendület, egyenesre lovaglás, összeszedettség) és ezen szintek egymásra hatását, már tudatosabb lovas válik belőle. Egy pálya lovagláshoz elengedhetetlen az, hogy a lovas képes legyen előre gondolkodni és tervezni. Az otthoni lóval közös síkmunka ebben is rengeteg segít, nem csak abban, hogy lovagolhatóbb lesz a ló, hanem a lovasnak segít jobban megismerni lova mozgását. Megtanuljuk nem megakasztani a lovat a természetes mozgásában, hanem vele menni és úgymond a lómozgásából adódó energiát áramoltatni és ezzel elérni azt, hogy a lovunk összeszedetten és elengedetten menjen. Ezzel az összhanggal az ugrópályák lovaglása is harmonikusabb lesz és segít abban, hogy a lovas magabiztosabban lássa a távolságokat.

Viszont erre nem csak a fiatal még kezdő ugrólovasoknak van szüksége. Tapasztalt lovasoknak is (akár nagypályás, akár edző titulussal rendelkező) részt kell vennie “díjlovas edzéseken”, hiszen az önfeljlesztés ebben a sportban a legfontosabb. Minden ló más, más úton-módon vagyunk képesek eljutni az elengedetséghez. Ezt a lovasoknak észben kell tartani, hiszen nagyon szép, ha “a ló nyaka csak úgy görbül”, de nem mindegy, hogy ez azért van, mert ő saját maga kínálja fel a támaszkodást vagy szimplán azért, mert egy erős kezű lovas lehúzta egészen a szűgyéig.

A lovak meghálálják a gondoskodást és az odaadó munkát is. Ha ő is jobban élvezi a munkát mi is jobban fogjuk és könnyedebbnek érezük az egész lovaglást. Ez az a sport, amelyet egy életen át tanulunk.

A fent felsorolt érvek a minőségi idomító edzés mellett, mind afelé vezetnek, hogy kijelenthetjük minden edzőnek fejlesztenie kell magát, hogy lovasait is fejleszthesse tovább. Az a jó szakember, aki nem csak egy dobozban képes gondolkodni, hanem képes kitekinteni a saját szakága kereteiből és behozni az edzésmódszerébe olyan elemeket más szakágaktól, amelyekkel még eredményesebb lesz a munka. Hiszen, mint sok minden más is a lovaglás sem fekete vagy fehér. A jó edző is erre tanítja a lovasait, hogy a fejlődés érdekében legyenek nyitottak és természetesen alázatosak.

“Gondolkodó lovas nélkül nincs lovaglás, csak lovon ülés”